Tanulj meg lazítani!

Lake deck

“Lazítani, próbálj meg lazítani,
Nem győzlek tanítani,
Hogyan csináld,
Kell egy kis áramszünet,
Időnként mindenkinek,
És aztán megint mehet
Minden tovább.”

A Hofi Géza által énekelt dalt régen mindenki ismerte, és kevésbé a dal az érdekes, mint az üzenete. Mindig csak a hajtás, a mi lesz ma, mi lesz holnap, tervezzünk, tűzzünk ki célokat, legyünk gyorsak, hatékonyak, minden legyen a helyén (de mi a dolgok helye?), a gyerekkel minden legyen rendben, a munkában mindent időre, tökéletesen, elégedett legyen a főnök, az ügyfél, boldog legyen a család, és még sorolhatnánk.

Közben persze folyamatosan nyom a fogyasztási kényszer is, a gyereknek kell új márkás tornacipő, márkás játék, nekünk új konyhaszekrény, ilyen szandál, olyan pulcsi, még okosabb telefon, már az is verseny tárgya, hogy ki hova megy nyaralni, pihenni.

Hol az öröm?

Hol vannak a napi kis lazítások, a magunkra szánt minőségi idő, mikor feltöltődünk, újra kapcsolódunk magunkkal, érezzük, mi is a jó nekünk, és merünk is ezért tenni és nem a robotpilótát hagyni loholni és gépiesen tenni a szokásos dolgokat?

Hol vannak az ízek, az illatok, a színek, az érzetek, amiknél megállunk egy pillanatra, hogy megcsodáljuk, belélegezzük, megérintsük, elmosolyodjunk, akár csak belül?

Hol vannak a bensőséges beszélgetések, az igazi kérdésfeltevések, mikor nem megfelelni akarunk, hanem igazi témákról igazán beszélünk, és odafigyelünk egymásra és magunkra?

Az elhúzott kávészünet, a csoki befalása és az internet előtt töltött percek-órák nem ebbe a kategóriába tartoznak, bár kétség kívül pótlékként használjuk ezeket. Mert mélyen belül érezzünk a hiányt, az űrt.

De hát, ha nem csinálok semmi értelmeset, akkor elpazarolom a drága időt!-hangzik el a gyakori kifogás a lazítás ellen.

Tévhit, hogy csak akkor vagy hasznos tagja a társadalomnak, ha reggeltől estig lótsz-futsz, és magadra csak maximum az új pulcsi vagy a hűtő tartalmának befalása erejéig gondolsz. Úgy viselkedünk, mintha a Kövér Ellenőr Vasútjánál* dolgoznánk, és a hasznon túl véget érne az élet. Az igazság az, hogy az élet olyan, amilyenné teszed. Csak tudd, hogy az egyensúly megléte vagy hiánya, ami a testileg-lelkileg-szellemileg egészséges élet alapja, is rajtad múlik. Az egyensúly pedig soha nem statikus, hanem dinamikus. Mint a fel-le, ki-be, ha nincs ritmus, nincs egyensúly, azaz az egyik irány befullad és zsákutcába jutsz. Ha nem pihensz eleget, nem töltődsz fel néha, előbb-utóbb kifogy a fizikai és szellemi erőd. Mert az egyik hozzávalót próbáltad megspórolni. Aztán jön a “behajtó” és követeli a magáét. Kamatostul. Hol testi betegség formában, hol kapcsolati problémákon keresztül, hol kisebb-nagyobb életkrízis által. Nem, az élet nem szivat, csak emlékeztet arra, amiről hajlamosak vagyunk elfeledkezni. A maga módján hívja fel a figyelmedet az egyensúly igényre. És leginkább ez nem is az élet, hanem a saját szervezeted, környezeted, avagy a világ nagy tükörterme.

Mi a teendő?

Kapcsolj át! Iktass be minden nap, igen, jól olvastad, minden egyes nap olyan tevékenységeket, amik örömmel töltenek el, kikapcsolnak és feltöltenek.

Olvasás, tánc, a pillangók táncának figyelése, hosszú fürdőzés, sok minden belefér.

Engedd magad, hogy élvezd az életet! Kerülj közelebbi kapcsolatba önmagaddal! Mindenki más csak egy időre “vendége az életednek”, még ha hosszú éveket is töltötök együtt, de saját magaddal kell leélned az egész itt töltött időt, szoros közelségben, nem mindegy, hogy ezt hogyan teszed.

Engedélyezz magadnak egészséges kikapcsolódást, minőségi időt, olyan dolgokat, amiket szeretsz és élvezel.

Ellenérveid:

Mikor? Nincs nekem erre időm! – Ok, arra lesz időd, hogy mászkálj az orvoshoz, mikor kialakulnak a saját magad elhanyagolása miatti szimptómák?
– Ehh, inkább valami hasznosat csinálok, ennek nincs értelme – Hm. Valamiért nagyon menekülsz önmagad elől. Vigyázat, mikor “elkapod magad”, lehet, hogy hirtelen nem lesz kellemes… Lassanként ha próbálkozol, lehet, hogy könnyebb lesz, és jobb eredményt is érsz el.
Nem tudom, hogy kell ezt csinálni… – Ne nagy dolgokkal kezdd, fél óra olvasás vagy húsz perc kikapcsolódás, és lássuk, mi történik – te magad is meglepődhetsz az eredményen
Ez egoizmus, első a család és a munka, utána jöhetek én. – Az egyik legnagyobb tévedés! Ha a saját igényeidet mindig másokéi mögé sorolod, másképp tudsz adni is. Ami most önzetlen és nagylelkű tettnek tűnik, egyszer csak átfordulhat felesleges és fájdalmas önfeláldozásba. Arra is gondolj, mit tanítasz ezzel a gyerekeidnek, a környezetednek – azt, hogy mindig nyomják el magukat, rendeljék alá a saját igényeiket másokéinak, mert ez a “normális”, vagy jobban szeretnéd, ha a te szereped egy önálló, önmaga értékét ismerő, hiteles emberé lenne, aki ezek mellett tud odafigyelni másokra? Természetesen nem azt mondjuk, hogy másokkal nem törődve járd a saját utad, fittyet hányva minden másra, de ne a saját legbelsőbb igényeid elnyomása árán tégy mások kedvére.

Mi végre van ez az egész?

Végezetül gondolkodj el csak egy kicsit… Tényleg erről szólna az élet, hogy reggel kelés, gyerekek iskola, munka, evés, rohanás, haza, otthoni teendők, esti rutin, és lefekvés, majd másnap kezdődik elölről az egész? Nem a napi rutin az, ami elszürkíti az életünket – bár nem árt néha feldobni ezt is egy kis tudatos változatossággal -, viszont az, hogy találunk-e közben időt arra, hogy ÉLJÜNK, hogy élvezzük, amit csinálunk, bármi is legyen az, ez csakis rajtunk múlik. Tedd meg a megfelelő lépéseket saját magadért. Lazíts, álmodozz, kényeztesd magad.

Segítségre vagy támogatásra van szükséged? Tedd meg magadért egy első lépést és kérj segítséget! Családod, barátaid, kollégáid szívesebben támogatnának, mint gondolnád.

Ha mélyebb szinten foglalkoznál magaddal akár skype akár személyes tanácsadáson, írj nekünk! email címünk: info@vegtelenlehetoseg.hu

* A Kövér ellenőr a Thomas a gőzmozdony c. könyv egyik szereplője

Izgalmas önfelfedező túrát!

Rita Bakradze és Kollár Andrea
Végtelen Lehetőség
www.facebook.com/VegtelenLehetoseg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.