Segítő szakma, önismeret, kérdések és válaszok

önismeret

Mi jut eszedbe amikor azt mondják „segítő”?

Szociális munkás? Pszichológus? Tanár? Coach? Guru?

Amikor tőlem azt kérdezik mit is csinálok, mivel foglalkozom? – Nehéz egyszerű választ adnom. Nem tanítok, de sok tanulás történik. Nem gyógyítok, de begyógyulnak a sebek. Nem adok tanácsokat, de megszületnek a válaszok.

A legmegfelelőbb válasz az lenne, hogy elkísérlek oda, ahová el szeretnél jutni. Figyelemmel és elfogadással melletted állok, amikor olyat tapasztalsz, amit eddig nem mertél. Támogatlak – amikor a választ keresed. Amikor egy irányba nézel és falat látsz – segítek ablakot nyitni különböző nézőpontokra.  És Veled örülök, amikor megérkeztél oda, ahová indultál.

Szükséged van rá? Mikor?

Érzel arra vágyat, hogy minél teljesebb módon megtapasztald önmagad és a Világot?

A mindennapok mókuskerekében gyakran állunk távol attól, hogy tudatosan éljünk. A fókusz a körülményekre, a státuszra, a látszatra helyeződik, miközben az az ember, akivel egy bőrben élünk, hiányt szenved. Háttérbe van szorítva, el van hanyagolva. Aki a világgal érintkezik, aki cselekszik, sokszor csak egy szerep, csak egy csomagolás, álarc. A látszat fenntartása érdekében magunkat háttérbe szorítjuk, rosszabb esetben lemondunk magunkról. A napjainkat azzal töltjük, hogy megpróbálunk megfelelni látható és láthatatlan elvárásoknak. Ebben a megfelelési hajszában összegabalyodunk, kimerülünk és darabokra szakadunk. Olyan darabokra, amelyekben még él halvány elképzelés arról az emberről, aki valaha volt és lehetett volna, de most fényévekre van önmagától. Ez az eltávolodás évekig, évtizedekig is eltarthat. Bár ott van az üresség érzet és „valami nincs rendben” érzés, mégis sokáig felszíni kezeléssel – kis csoki, sok élmény, túlmunka, egy szerető, stb. – próbáljuk orvosolni. Olykor, ha elég őszinték vagyunk magunkhoz, akkor látjuk, hogy itt az ideje megállni és megnézni, hogy mi az, ami valóban fáj?

Számos emberrel találkoztam, akik akkor fordultak hozzám, amikor még nem tudták megfogalmazni, hogy pontosan mi van, csak valami szorította őket, valami hiányzott nekik, vagy úgy érezték, hogy valami nincs a helyén. Felismerték. Léptek – segítséget, külső támogatást kértek. Ez egy bátor döntés. Nem megvárni, amíg valami megváltozik, hanem változássá válni, lépni és meghozni a változást. Ezen a ponton még bármi megtörténhet, ezen a ponton még sok minden rajtunk múlik. Csak hogy ahhoz, hogy ezen a ponton lépj – nagy bátorságra van szükség. Mert nem tudod merre, csak érzed, hogy érik/szükséges a változás.

Előfordul, hogy akaratodon kívül megtörténik egy változás és kénytelen vagy lépni. Megszűnik a munkahelyed, elválsz vagy megházasodsz, gyereked születik vagy épp kirepül a nagyvilágba, meghal valakid. Vagy egyszerűen csak megváltoznak a dolgok vagy nem a terveid szerint alakulnak. Ilyenkor az a kérdés lebeg a szemed előtt: ki vagyok én? Hová megyek? Mit akarok?

Ezen a ponton is bátorságra van szükséged, hogy szembe merj nézni a valósággal. Visszanézni, hogy miként alakult ki ez a valóság és előre nézni: merre tovább?

Jól hallod! Minden esetben bátorságra van szükség, hogy magad felé fordulj. Számos jól hangzó csodát ígérő módszerrel szemben és hiszek abban, hogy mi magunk vagyunk a csodatevők és nem azért élünk, hogy kiadjuk a felelősséget a kezünkből. Mi alakítjuk és alkotjuk saját életünket és ez is a dolgunk. Jó, ha tudatosan tesszük. Jó, ha felelősséggel tesszük. Ebben szoktam kísérni azokat, akik hozzám fordulnak.

Nincs olyan szakember, aki mindenki számára optimális lenne. Ugyanúgy, ahogy nincs univerzális módszer sem. Mindenki más-más helyzetben van, más háttérrel, más értelmizési alappal rendelkezik, stb. Bár vannak univerzális igényeink, másképp elégítjük ki őket. Olyan ez, mint a táplálkozás – mindenkinek szüksége van táplálékra, csak mindenki mást, másképp és más mennyiségben eszik. Bár nem tudom univerzálisan megválaszolni, hogy milyen egy jó segítő szakember, mégis kísérletet teszek arra, hogy megfogalmazzam azokat a kulcselemeket, amelyeket én fontosnak tartok a segítő szakmában:

  • A jó segítő szakember nem tökéletes, és ezzel ő is tisztában van.
  • Nem a módszer, hanem az ember van a figyelme középpontján.
  • A jó segítő segít szembesülni, de nem oktat ki.
  • Jó segítő empatikus, de a megoldásban, továbblépésben támogat,
  • Jó segítő tudja, hogy mikor kell beszélnie és mikor kell hallgatnia.
  • A jó segítő támogat, jelen van, de nem oldja meg a nehézséget a másik helyett. Nem hoz döntéseket, nem is befolyásolja azokat, csupán megfelelő teret nyújt, hogy azok megszülessenek.

Szeretettel és akcentussal,

 

Rita Bakradze

rita.bakradze@gmail.com

coach, életvezetési tanácsadó, kreativitásfejlesztési tréner

A hozzászólások le vannak tiltva.