Neked hol fáj a múlt?

út a múltba

Mi dönti el, hogy fáj a múlt vagy építkezni tudunk belőle?

Egy dolog biztos: mindannyian rendelkezünk múlttal. Mindannyian megszülettünk egyszer, felnőttünk és valamilyen úton haladva ideértünk az adott pillanatba. Útközben nem csak nagyra nőttünk, hanem olyanokká váltunk, amilyennek most látjuk magunkat. Szándékosan nem azt írjuk, hogy amilyenek vagyunk, mert sokkal többek vagyunk, mint amit látunk magunkból, és még sokkal többek, mint amint amit a külvilág lát belőlünk.

Egyesek a múltat sötét árnyékként vonszolják maguk után, mások amputált lábként, megint mások régi szép idők-ként. Hogy tudnék én magabiztos lenni, ha a szüleim sosem dícsértek? – mondod, holott azok, akikről szó van, már nincsenek az élők között vagy segítségre szorulnak. Ez nem a te hibád, ha így látod, de nem is a szüleidé, hogy nem dícsértek, hanem képességek, lehetőségek, események és nézőpontok sorozata, ahol a múltbéli eseményeket nem tudod megváltoztatni, viszont a jelen nézőpontodat igen, és ezáltal megváltoztathatod a jelen események kibontakozását.

Emberi mivoltunkhoz hozzátartozik, hogy minden minket ért élményt, tapasztalatot osztályozunk, többnyire jónak vagy rossznak ítélünk. Jó alatt többnyire kellemeset, örömtelit, hasznosat értjük, a rossz alatt meg olyan tapasztalatot, ami vesztességgel, szomorúsággal, kényelmetlenséggel, stb. jár. Ha megnézzük az élettörténetünket, látjuk, hogy bőven akad mindenféle tapasztalatból. Mégis mi dönti el, hogy a múlt történéseiből a fájdalmas megéléseket tartjuk szem előtt vagy a kellemeseket? A különböző típusú tapasztalatok száma befolyásoló? Vagy esetleg valami egészen más?

Elméletileg tudjuk, hogy a történések, tapasztalatok önmagukban se nem jók, se nem rosszak, se nem kellemesek, se nem kellemetlenek, se nem hasznosak, se nem haszontalanok. Csupán vannak. Bármilyen jelzőt is használunk, ez a mi értelmezésünk. Na jó, annyira azért nem egyszerű! Az értelmezés nem csak a miénk, mert általában a nézőpontot nem szabadon választjuk, hanem nagyrészt készen kapjuk meg és idővel kiegészítjük. Nézzünk meg, honnan is kapjuk az értelmezésünk, nézőpontunk alapbeállításait:

– Családból
– Társadalomból (igen tágas fogalom, amely magában foglalja főáramlatot és szubkultúrákat is)
– Ismerősöktől, barátoktól
– Saját megtapasztalás által formáljuk.

Mindezzel együtt a múlt nem kényszerít semmire, ha magunkat nem kényszerítjük semmire. A múlt csak úgy van. Vagyis nincs, mert elmúlt. Az, hogy mi mit csinálunk vele, teherként hurcoljuk magunkkal, tanulságként és erőforrásként éljük meg, vagy igyekszünk elfelejteni, az a saját döntésünk. Tudatos vagy kevésbé tudatos, de saját.

Ezért az önismeret szerepe az életünkben kulcsfontosságú. Nem úri huncutság vagy luxus, nem is tűzoltás, hanem alap, amire igenis időt és energiát kell szánni. Nem, persze nem kell, de nagyon is érdemes. Az önmagát ismerő ember tudja a saját értékét, ismeri a határait, tiszteli önmagát és másokat, és amit tesz, azt szabad akaratából teszi és nem kényszerből.

Az önmagát ismerő ember ismeri a saját élettörténetét és elfogadja azt. Levonja a tanulságokat és a múltat a múltban hagyja, hogy jelenben élhessen úgy, ahogy ezt a legjobbnak látja.

A múlt ismerete fontos, a neheztelés a múltra viszont, olyan, mint egy láthatatlan póráz. Mennél, szaladnál, de a láthatatlan kéz visszahúz.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy rendben, de hogyan szabaduljak a múlt mumusaitól? Valóban, az elhatározás az első fontos lépés, de van más teendő is. Az önismeret és az önelfogadás útján fontos lépéseket fogsz tenni afelé, hogy a múltban téged érzelmileg rosszul érintő eseményeket érzelmileg is másképp éld meg. Mindennek megvan a maga helye és ideje, ha kiderül, hogy milyen múltbéli esemény akadályoz egy mostani vágyad megvalósításában, azt elő kell szedni, leporolni, teljes életnagyságban szembe nézni vele, és megtalálni a módot, hogy megsirasd, átéld az akkori történést, de úgy, hogy ez már ne ott tartson, hanem az érzelmi feldolgozás és elfogadás útján lehetővé tegye a szabadulásodat ettől az élménytől és ennek a negatív érzelmi lenyomatától.

Innen pedig egyenes az út az új lehetőségek felé, a jövő szabadabb tervezése, a jelen szabadabb megélése felé.

Több lehetőséged van erre, mindenkinek érdemes megtalálni a hozzá illő módszert, de tartsd szem előtt, hogy segítséget kérni ebben nem kínos, sőt. Ez már nem olyan, hogy aki segítő szakemberhez fordul, azzal biztos valami baj van, más időket élünk. Éppen ellenkezőleg, aki önmagára időt szán, saját lelki világának megismerésére, problémamegoldó képességek fejlesztésére, az tudatos és érett ember, aki nem csak önmagának, hanem mások számára is jó társaság.

Izgalmas önfelfedező túrát!

Rita és Andi
Végtelen Lehetőség
www.facebook.com/VegtelenLehetoseg


Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.