Kívül tágasabb, de… – avagy miért ragaszkodunk a komfortzónánkhoz?

Garfield

„Van ugyan jogosítványom, de nem nagyon szoktam vezetni. Csak a környéken.”

„Tudok angolul, de nem szoktam használni a tudásom, ha külföldön vagyok, akkor sem. Mindig van, aki lefordítja. Pedig tudom, hogy kellene gyakorolni.”

„Mindig arról álmodtam, hogy színésznő leszek. Tudom, most is csatlakozhatnék egy színjátszó stúdióhoz, van is egy a környéken. Többször gondoltam, hogy jó lenne….”

Mi a közös mind 3 fenti példában? Az, hogy komfortzónán belülről szólnak. Onnan, ahol kényelmesen, otthonkában és házipapucsban mozgunk. Megkérdeznéd, hogy ez baj-e? Dehogyis! A komfortzóna önmagában egy nagyon is szükséges hely. Az a hely, ahol elengedheted magad. Semmi feszültség, minden ismerős, csukott szemmel is odatalálsz a fürdőszobába. Otthon vagy. Otthon lenni pedig kényelmes, megszokott, biztonságos, otthonos…
A komfort szó annyit jelent, hogy kényelem.

A komfortzónába a megszokott és ismert dolgok tartoznak.

Ezek lehetnek anyagi jellegűek: saját lakás, saját ruha, saját számítógép, stb. minden, amit megszoktunk, ismerjük és tudjuk használni.

Komfortzónán belül van család, barátok, munkatársak, akiket ismerünk, és akikkel ha nem is éljük meg az intimitást (a szó általános, nem szexualitásra korlátozott értelmében), akkor is ismerjük a játékszabályokat.

A komfortzónába ugyanúgy beletartoznak az általános lelki és szellemi folyamataink is: érzelmek, gondolatok, reakciók, rutinok stb.

komfortzóna2_160Komfortzónán belül ismerjük a járást. Rutinból, megszokásból tesszük a dolgokat. A mindennapi életünkben bizonyára nagy szükség van erre. Ez adja meg a biztonságot, sok időt és erőfeszítést spórol meg. Minek feltalálni a spanyolviaszt, ha már megtették.

Csakhogy mint minden jelenségnek, a komfortzónának is vannak előnyei és hátrányai. Az előnyökről már beszéltünk, most sorra nézzük meg, miben hátráltat a komfortzónában való állandó tartózkodás. Térjünk vissza az otthoni példához. Képzeljük el, hogy soha nem hagyjuk el a lakásunkat. Ablakok ugyan vannak, azokon keresztül láthatjuk is, hogy van élet a lakás falain túl. Egyszerre izgalmas is és veszélyes is. Nem ugyanaz látni a tengert képes könyvben vagy TV-ben (ezek a tárgyak a lakásban is fellelhetőek), vagy belevetni magad a tengerbe és minden érzékszerveddel átérezni azt.
Mi van a komfortzónán kívül? A lehetőségek, az élmények, az ismeretlen, és persze a veszély. Ott zajlik a tanulás, a felfedezés. Mint mondani szokták: kívül tágasabb! Ha el akarunk menni a tengerhez, el kell hagyni az otthonunkat. Mellesleg jó tudni, hogy bármikor visszatérhetünk, de ne ebből induljunk ki. Ha meg akarunk tapasztalni valami újat, el kell hagyni a komfortzónát. A kettő egyszerre nem megy. Nem tanulhatunk úszni a fürdőkádban.

„Kéne, de…” – ez a legtipikusabb szófordulat, ami arra utal, hogy itt az ideje tágítani a komfortzónát, de valamiféle láthatatlan szálak még mindig oda kötnek és nem hagynak kimozdulni. Miért maradunk a komfortzónában akkor is, ha már szűk a hely benne?

Legközelebb megnézzük, hogy mi tart minket a komfortzónában még akkor is, amikor már rég kinőttünk belőle.

Izgalmas önfelfedező túrát!

Rita és Andi

Rita Bakradze és Kollár Andrea
Végtelen Lehetőség
www.Facebook.com/VégtelenLehetoseg

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.