A nagy útkereső korszak vége

útkereső

A cikk címe gyanúsan arra utal, hogy mindjárt jól megmondjuk, hogy mi az új korszak, ami az útkereső korszak után jön. Szomorú hírünk van, most sem fogjuk megmondani a multifunkcionális, egyetlen igazságot, vagyis a várva várt TUTI-t. Mégis nagyon jó hírünk is van: világvégét sem fogunk hirdetni, hanem rámutatunk az útkeresésen túl rejlő lehetőségekre, amelyek véleményünk szerint sokkal többet érnek, mint egyetlen, állítólag kizárólagosan helyes megfejtés, ha olyan egyáltalán létezik.

Kezdjük a nagy útkereséssel. Az útkeresés fogalmát elég sok hiedelem veszi körül. Nézzünk pár létező saját út paradigmát.

1) Létezik egy egyetlen saját utad, amit meg kell keresned.

Olykor, ha magadtól nem megy, számos guru és jós áll rendelkezésedre, hogy eligazítson az utak sokaságában. Kicsit olyan ez, mintha mindenkinek lenne egy saját útja, ami előre le van rakva, aztán valaki, aki sajátos humorérzékkel rendelkezik, vagy épp gyerekes játékossággal, fogta és eldugta ezeket az utakat és nekünk az a dolgunk, hogy megtaláljuk. Mint a szülinapi zsúrokon az eldugott tárgyakat.
Ez a paradigma elég sok frusztrációval járhat. Mi lesz, ha nem találom a saját utamat? Kicsit olyan, mint az a hiedelem, hogy itt a földön mindannyiunknak van egyetlen párja, akit meg kell találni. Elég nagy a tét, nem? Ebből a szemszögből nézve minden, ami nem AZ, egy hiba, elpocsékolt idő és energia. Biztos, hogy ez így van?

2) Ha majd rálépsz a saját igazi utadra, rögtön kisüt a nap és boldogan élsz, amíg meg nem halsz.

Kecsegtető ajánlat?
Ez a hiedelem is elég frusztráló, hisz ha még sincs piros szőnyeggel és rózsaszirmokkal borítva az utad, akkor itt valami nagy átvágás van. Valószínűleg a jelenlegi életed és utad, amin jársz, nem is az igazi, tovább kell keresni. Tényleg?

3) Az útkeresés egy nehéz, fáradtságos munka. Izzadással és szenvedéssel jár.

Majd akkor leszel boldog, mikor megtaláltad, addig viszont szenvedj nyugodtan. Ezzel jól meg lehet magyarázni minden jelenlegi szenvedésedet, “hát persze, mert a keresés ezzel jár, ez normális” “ez is bizonyítja, hogy nem az utadon vagy. De akkor hol??! Az utad mellett? Alatt? Hogyan képzeljük el, hogy hol is vagyunk, amíg nem a saját utunkat járjuk, ami már boldogsággal és könnyedséggel övezett?

Folytathatnánk még, de nem is ez a lényeg.

Mi a helyzet valóban? Kinek mi. Ami biztos, hogy számos választási lehetőség, számos döntési helyzet, és megélési lehetőség.

A saját út fogalma nagyon túl van misztifikálva. A saját utat úgy lehetne fogalmazni a leginkább mint önazonos lét. Önazonos minden szinten, minden aspektusból.

Érzelmi, gondolati és cselekvési szinten egy irányba mész, vagyis a szíved, a fejed és a tetteid mind együttműködésben vannak, és téged fejeznek ki. Tisztában vagy magaddal, a vágyaiddal, a képességeiddel, az értékeiddel és minden szinten felvállalod ezeket. Önként és örömmel vállalod, mert ha összeszorított foggal teszed, akkor mégsem vállalod fel. Csak azt hiszed hogy vállalni kellene. Attól még vannak nehéz helyzetek és felelősségteljes döntések az életedben, hogy a saját utadat járod, vagy önazonos vagy. De akkor képes vagy úgy dönteni, és a döntésedet úgy kommunikálni, hogy az kifejezze, mit teszel, és miért, de ezért nem kérsz bocsánatot, vállalod a döntéseidet és saját magadat.

A saját út egy létminőség. Az a létminőség, amikor minden a maga helyén van. Amikor nem erőből, hanem bizonyosságból élsz. Nem küzdesz feleslegesen, nem akarsz mindenáron egy irányba menni, mindenkit meggyőzni.

Honnan tudod, hogy a saját utadon jársz? Leginkább érzed. Érzed, hogy minden körülménnyel együtt a helyeden vagy, jó irányba mész, azaz oda mész, ahová érzed, hogy ott a helyed.

A saját út nem csak egy irány, nem egy egyszeri döntés. Saját úton járni nem azt jelenti, hogy sosem bizonytalanodsz el. Nem jelenti azt, hogy nem lesznek nehézségek és akadályok. Azt viszont igen, hogy bármi történjen, tudod, hogy a választás a te kezedben van. És amellett döntesz, hogy továbbmész az általad választott irányba.

Mégis, hogyan találsz rá a saját utadra?

Az egyszerű válasz: a magad módján.

Az őszinte válasz: önismeret által, befelé figyelés által, azáltal, hogy teret adsz magadnak, saját lényed, saját vágyaid, saját eddigi utad megismerésének. A megfejtést nem odakint találod. Visszajelzéseket kaphatsz, támpontokat kaphatsz másoktól, látszólag kívülről, de valójában csak te érzed, hogy mi a te utad.

És még egy: a saját út nem jelent életfogytig való ítéletet. Ez nem egy egyenes, amely A pontból B pontba visz. A saját út olyan, amilyenné építed, vagy taposod, vagy amerre bolyongsz, vagy mindezek és sok más egyszerre. Ne egy külső, rád erőltetett képnek próbálj megfelelni, szabd magadra a saját utadat, és próbálkozz.

Kedves Útkereső,

ugye észrevetted, hogy még ha van is még tennivalód az önazonos létminőségig, de már most is a saját utadat járod?

Izgalmas önfelfedező túrát!

Rita Bakradze és Kollár Andrea
Végtelen Lehetőség
www.facebook.com/VegtelenLehetoseg


Hozzászólások

A nagy útkereső korszak vége — 4 hozzászólás

  1. Aki a Ti cikkeiteket olvassa,az már úton van.A munkahely szempontjából,én megtaláltam az utamat.Házi ápolóként dolgozom,de nekem,nem csak munka,hanem a hivatásomnak tekintem,amit csinálok,és szeretem.Szerintem ez a legfontosabb mindenben,legyen az párkapcsolat,vagy bármi más,ha jól érezzük magunkat benne,akkor megtaláltuk az utunkat.Köszönöm szépen,ezt a cikket,és további gyümölcsöző cikkeket,és napokat kívánok Nektek!Szeretettel!Alex.

  2. A munkámban úgy érzem, ott vagyok, ahol lennem kell. Szeretem, amit csinálok, tudok másoknak-másokon segíteni. De a magánéletemben valami hiányzik. Erős hiányérzetem van. Nem vagyok boldog. Nem szerelemből házasodtam, mégis szültem 3 gyermeket. Megy az életem a maga megszokott hétköznapi medrében, de nem az igazi. Nincs tűz, nem is volt, csak szürke, unalmas napok sora egymás után. Jogom van változtatni 30 évnyi együttélés, 23 évnyi házasság után?? Keresem a megoldást, de valahogy nem működik, az egész. Nem tudok már belevinni lendületet, tüzet, de lehet, már nem is akarok. Beletörődjem? Megalkudjak? Van egy kialakult menete a mindennapoknak, ami miatt rutinszerűen telnek a napok. Az újdonság is unalmas már, nem hoz tűzbe, nem érdekel. Mit tegyek? Kínoz ez az érzés, a hiány, amit már nem itt fogok megkapni. Talán már sehol!!??? Fogadjam el? Ezt szánta az élet, örüljek annak, mai van? Mondhatja bárki, másnak nehezebb. Szoktam is magamat is ezzel nyugtatni. de egy idő után, mint a szög a zsákból, kibújik ez a békét nem hagyó hiányérzet!!!!!

  3. Kedves Alex,
    Köszönjük a visszajelzésedet, valóban, az egyik legjobb visszajelzés saját magunk számára, ha jól érezzük magunkat abban, amit csinálunk. Van sajnos olyan, hogy bár azt gondoljuk, valami jó lesz nekünk, várjuk is, mikor ott vagyunk mégsem tudjuk jól érezni magunkat benne. Néha ilyenkor nem abban a dologban van a hiba, amit csinálunk, hanem a megélésünkkel. De a jó hír, hogy ezen is lehet változtatni, míg meg tudjuk engedni magunknak, hogy jól érezzük magunkat.

  4. Kedves Ilona,
    Köszönjük, hogy megosztottad a történeted egy részét. A tűz minden kapcsolatban kihuny egy idő után, de jó esetben átalakul valami minőségileg mássá, ami miatt érdemes együtt leélni a hétköznapokat. Ha nem alakult át ilyenné a kapcsolatotok, annak több oka is lehet. Senki nem dönthet helyetted, de elgondolkodtató a mondatod, miszerint “Az újdonság is unalmas már, nem hoz tűzbe, nem érdekel.” Ezen a szálon érdemes lenne talán tovább menned saját magadban, hogy miből adódik az igazi hiány, amit érzel, és mi lehetne az, ami képes lenne ezt a hiányérzetet megszüntetni benned. Elképzelhető, hogy nem is “csak” a jelenlegi helyzetedből adódik ez az érzet, menj ebben kicsit mélyebbre.

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.